Gyerekkorom óta arra vágytam,
hogy legyen egy kutyám bent a lakásban.
Nos, az álomból valóság lett, egy 21
kilós „pukikirálynő „lakásában lakhatok.
Igen, én az övében. Meg kell mondjam, egy ilyen szimbiózis nagyon sok
nyűggel is jár, és ha nem figyelünk, az
bizony a lakásra is rossz hatással lehet.
Íme, néhány tanács, hogyan őrizhetjük meg lakásunk eleganciáját, akkor
is, ha azt egy négylábú uralja.
A
legfontosabb, hogy a kutya helye könnyedén tisztán tartható legyen. Sokan esnek
abba a hibába, hogy megveszik a hatalmas, pihe-puha, hímzett, gyönyörű mintás,
plüss fekhelyeket, amit aztán nem lehet tisztán tartani, mert nem fér be a
mosógépbe, vagy ha sikerül is begyömöszölnünk a gépbe, nem lesz tiszta, és egy
örökkévalóságig tart, míg megszárad.
Bármennyire
is figyelünk arra, hogy tisztán tartsuk a kutyus, ő bizony akkor is rengeteg
koszt hurcol be a lakásba, így az a legjobb, ha a fekhely váza, könnyen
tisztítható, fertőtleníthető anyagból van, és abba teszünk egy kisebb párnát,
takarót, amit könnyen ki tudunk mosni.
Ha van
otthon egy ügyes kezű mesterember, akkor megkérhetjük, hogy a régi
virágosládából, vagy hordóból készítsen kedvencünknek alvóhelyet.
Szintén
költséghatékony megoldás, ha egy régi bőröndbe teszünk egy megfelelő méretű
párnát, és már kész is a kutyaágy.
Ha
szeretnénk elrejteni a kutyus helyét, akkor készíttethetünk olyan kisbútorokat,
amelyek nekünk is remek szolgálatot tesznek, így első látásra senki nem gondol
arra, hogy az valójában a kutya helye.
Ha van
lépcsőnk, nyugodtan építhetünk alá kutyaházat. Arra azért ügyeljünk, hogy a
gazdi is beférjen az ajtón, amikor a takarításra kerül sor.
A kutyák
edényeit beépíthetjük akár a konyhabútor lábazati részébe is, így egy
mozdulattal elrejthetjük, ha vendégek érkeznek.
A bútorba épített tálak nagyon hasznosak, mert így nem tolja végig a
lakáson evés közben, viszont ügyeljünk a rendszeres fertőtlenítésre!